www.Nikolas-Takacs.hupont.hu

– A két, karácsonyi X-Faktor-nagykoncert után csupán egyetlen napra tudtam hazamenni Galántára, hogy a családommal töltsem a szentestét. 25-én már jönnöm is kellett vissza, mivel Szombathelyen volt koncertünk, ráadásul egészen júliusig betelt a naptáram, annyi fellépésem lesz – kezdte Nikolas, akit a múlt heti karácsonyi koncerten majd szétszedtek a lányok a Budapest Sportarénában, ami a kalapos énekes szerint bőven kárpótolja őt azért, hogy nem ő nyerte meg az RTL Klub tehetségkutatóját, az X-Faktort.

– Lehet, hogy nem én lettem az első, mégis győztesnek érzem magam, hiszen annyian szeretnek, és annyi nézőnek vagyok én a kedvence, hogy egy percig sem érezhetem magam vesztesnek. Ezt a bizalmat, azt a rengeteg szavazatot szeretném meghálálni azzal, hogy mindent megteszek azért, hogy a jövőben is minél többet halljanak rólam.(Forrás:Blikk.hu)

Keresztes Ildikó: Ha taktikáztam volna, Csabát küldöm haza!!

Keresztes Ildikó szó szerint belebetegedett az X Faktor vasárnap esti eredményébe. Úgy érzi, személyes büntetése a sorstól, hogy éppen az a Vastag Csaba győzte le mentoráltját, akit két héttel korábban lehetősége lett volna hazaküldeni a versenyből. Az énekesnőt maga Takács Nikolas vigasztalta az adás utáni pillanatokba.Keresztes Ildikó ágynak dőlt, miután nem védence, Takács Nikolas vihette el a pálmát, és az azzal járó hatalmas nyereményeket az X Faktor döntőjében.

-Vasárnap este már rengeteg gyógyszerre volt szükségem ahhoz, hogy végigcsináljam a döntőt, és ne az én füldoklásomtól legyen hangos a műsor.  Valahogy kijött rajtam a fél éves fezültség, és komolyan beteg lettem. Amikor az utolsó pillanatokban ott álltam a színpadon, és szorongattam Nikolas kezét, biztos voltam abban, hogy hatalmas boldogság ér mindkettőnket, amikor kimondják a győztes nevét. Persze nem akarom azt mondtani, hogy Csaba nem érdemelte meg a győzelmeét, hiszen hatalmas teljesítményt nyújtott az eltelt időben, csupán úgy éreztem, nem vehetik el tőlünk a győzelmet.-nyilatkozta az orvost várva Keresztes Ildikó, aki saját bevallása szerint minden premiere után lebetegszik a stressztől. -Nikolas bizonyos tekintetben bölcsebb, mint én, és őt jóval kevésbé vágta mellbe, hogy nem az ő nevét mondták ki a végső pillanatban. A műsor után az a furcsa helyzet állt elő, hogy ő lett az én mentorom, és nem hagyta, hogy összeomoljak. Órákkal a műsor után beszéltem egy nagyon kedves zenész barátommal, akinek végül sikerült helyreraknia bennem a dolgokat. Felhívta a figyelmemet arra a tényre, milyen sokan vagyunk ebben a szakmában, akik sosem nyertünk semmit, de a sors mégis ezt a pályát rendelte számunkra, és ez már szamtalanszorbebizonyosodott. Nikolas színpadra született, és ahogy most megtalálta az utat, megtalálja továbbra is.-mondta Ildikó, majd rátért a döntő előtt két héttel történt eseményekre.-Két hete a kezemben volt a lehetőség, hogy eldöntsem a verseny alakulását. Ha akkor Csabát küldöm haza, ma Nikolast ünnepelhetnénk mint az X-Faktor győztesét. Akkor a nézőkre bíztam a döntést, és taktikussággal vádoltak. Hát csak ennyire vagyok jó taktikából. Az a bizonyos pillanat a példa arra, hogy az ember soha semmit sem tehet büntetlenül az életben.-fűzte hozzá Takács Nikolas mentora.(Forrás:Star magazin)

-Értesüléseim szerint nyár közepéig betelt a naptárad, annyi felkérésed van. Számítottál rá, hogy ilyen hamar „lecsapnak” rád?
-Az ember mindig vágyakozik és álmodozik… Én is ilyen vagyok. Nem mertem előre belegondolni, milyen lesz az életem a műsor után, úgyhogy most nagyon boldog vagyok, hiszen minden jól alakul. Amiért jelentkeztem, azt megkaptam.

-Korábban is indultál már tehetségkutatón, de onnan viszonylag hamar kiestél. Érzel valamiféle elégtételt, hogy az X-Faktorban megmutathattad, hogy több van benned?

-2005-ben valóban jelentkeztem a szlovák SuperStarba. Amikor a zsűri elé kerültem, azt mondták, nem tudnak elképzelni engem a műsor színpadán… Ez még Magyarországra költözésem előtt volt és egyben az utolsó próbálkozásom is Szlovákiában. Nem gondoltam, hogy valaha még indulni fogok tehetségkutató műsorban… De máshogy alakult (nevet)
Igen, van bennem egy kis büszkeség, hogy ezúttal ilyen messzire jutottam. Már jelentkeztek is a szlovák piacról: mondták, hogy bánják, hogy akkor ez így alakult. Nyilván az eltelt idő alatt rengeteget tud fejlődni az ember… Nem azt mondom, hogy akkor rosszul énekeltem és nem érdemeltem volna meg egy esélyt, de ennek így kellett történnie.
-A kalapviselés abszolút a védjegyeddé vált, így nem is meglepő, hogy az egyik műsorban azt nyilatkoztad kalapüzleten is gondolkozol. Hogy áll ez a terved?
-Egyelőre még nem sok időm volt ezzel foglalkozni. Én mindig azt mondom, hogy semmi sem lehetetlen és a jövőben még bármi lehet.

-A tehetségkutató előtt kötött lemezszerződésed nagy port kavart. Hogy viselted az emiatt kapott támadásokat, hiszen egy csöndes és visszafogott embernek ismerhetett meg téged a közönség?

-Próbáltam óvni magamat ezektől a botrányoktól, úgyhogy nem olvastam el ezeket a híreket. Nyilván azért eljutott hozzám egy-egy cikk, ami abban az egy órában eléggé kikészített, de többnyire próbáltam kizárni ezeket a dolgokat. Mielőtt indultam az X-Faktorban, szerettem volna lezárni ezt az egészet, de sajnos nem sikerült. Nekem csak egy manager-i szerződésem volt, amit azóta felbontottunk. Tisztáztuk ezt az ügyet, vége van.
-Az internetes felületeken sok hozzászólás érkezett a témában. De hogy a jó dolgokat is kiemeljük, egyértelműen észrevehető volt, a rajongóid minden esetben kiálltak melletted.
-Én is ezt láttam, amiért nagyon hálás vagyok nekik. Egyébként nem különösebben foglalkoztam ezzel a botránnyal, mert nekem tiszta a lelkiismeretem. Az elejétől kezdve nyitott lapokkal játszottam, mindenki tudott róla, hogy volt egy szerződésem. Ezért nem igazán érdekelt az sem, hogy a cikkekbe mi jelent meg, hiszen a részemről tisztázva volt. Csak a rajongóim számítanak és hogy énekelhetek.

-A rajongóid erejét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy te vezeted a Mahasz Top 40-es album listáját. Milyen érzés?

-Pár perce értesültem erről és nem is tudom mit mondjak… Ez hatalmas dolog számomra. A mai világban nagyon nehéz dolga van az előadóknak, mert nem könnyű eladni a lemezüket. Erre váratlanul platinalemezes lettem. (nevet) Ezek a legnagyobb sikerek. Már most elértem azt, amiről korábban álmodni sem mertem.

-Mikorra tervezed a saját albumod megjelenését?

-Csak akkor fog kikerülni a kezeim közül, ha úgy érzem, olyan lett amilyet elképzeltem. Már folynak az egyeztetések róla, de időpontot még nem tudok mondani. Számomra nem az a fontos, hogy minél előbb kiadjak egy albumot, hanem az, hogy valami értékes szülessen a nevem alatt.

STOP: Azt mondtad a verseny után, hogy jobb is, hogy nem te nyerted meg, mert így kevesebben fognak utálni. Ezt komolyan is gondoltad? Mit mutatnak a visszajelzések?

Takács Nikolas: Szerencsére a visszajelzések nagyon pozitívak, aminek nagyon örülök. Úgy érzem, az emberek szeretnek, nekem pedig ez a lényeg. Amit mondtam, azt komolyan gondoltam. Amikor elindultam az X-Faktorban, az volt a célom, az álmom, hogy ott legyek a döntőben. Amikor bekerültem a legjobb három közé, akkor az volt bennem, hogy még egyszer szeretnék ott állni a színpadon és énekelni. Ez teljesült, és innentől más nem is érdekelt.

- Az énektanári pályádat is folytatod. Több lett a jelentkező, sokan szeretnének tőled tanulni, vagy találkozni veled?

- Sajnos még nem tudtam ezzel foglalkozni, de valóban szeretném folytatni a tanítást. Egyelőre azonban csak azokkal szeretnék foglalkozni, akikkel már korábban elkezdtem dolgozni. Hogy lesz-e még egy-két ember, akiben látok fantáziát, vagy tudnék neki segíteni, azt majd az idő dönti el, hogy belefér-e a mindennapjaimba. Biztosan akad olyan jelentkező, aki csak azért szeretne hozzám énekórára jönni, mert a közelemben szeretne lenni, de én akkor szeretnék tanítani valakit, ha látom az értelmét.

- Mi igaz abból a hírből, hogy az X-Faktor előtt aláírtál egy lemezszerződést és így jelentkeztél a műsorba? Bizonyára mindenképpen szeretnél saját albumot, korábban elkészült egy videokliped is, mik a terveid?

- Fontos, hogy nem lemez, hanem menedzseri szerződésem volt, amit azóta tisztáztunk és az ügyet lezártuk. Mindenképpen gondolkodunk egy önálló lemezben, de csak akkor jelenik majd meg, ha úgy érezzük, hogy sikerült úgy összerakni, ahogy szerettük volna.

- Vannak konkrét elképzeléseid, milyen dalok kerüljenek rá?

- Olyan dalokat szeretnék, amilyen én is vagyok. Stílusban nem tudom besorolni, hogy mégis milyen lesz, mert nagyon sokrétű ember vagyok.

- Annyit árulj el, hogy magyar nyelvű, saját dalokat, vagy esetleg feldolgozásokat hallhatunk majd tőled?

- Van jó és rossz zene, így mindenképpen olyan dalok kerülnek a lemezemre, aminek van értéke és üzenete. Saját dalokat szeretnék és van rengeteg tehetséges barátom Szlovákiában, akikkel közösen tervezhetünk. Nekem is van pár saját szerzeményem. Remélem, sikerül olyan lemezt kiadni, amire büszke lehetek.

- Abban gondolkodtál, hogy mondjuk, Keresztes Ildikó segítségét kérd? Volt ilyesmiről szó?

- Mindenképpen. A kapcsolat Ildikóval továbbra is ugyanolyan, amit láthattak az emberek a kamerákon keresztül: az nem volt mű vagy megrendezett. Szeretném, ha segítene nekem és tudom, hogy ezt meg is teszi majd, mert szeret.

- A Vastag testvéreknél szóba jött, hogy közös dalt is készítenek, te gondoltál hasonlóan családi együttműködésre? Például terveztek közös fellépést, dalt a testvéreddel, vagy abszolút saját karrierben gondolkodsz?

- A tesómat nem szeretném ebbe belevonni, mert ugyan szeret énekelni, de nem foglalkozik ezzel, így nem szeretném semmibe belekényszeríteni. A családomból csak én leszek az, aki a lemezen szerepel, de szívesen belevonom a közös munkába a barátaim. Ilyen közreműködésre lehet számítani.

- Beszéljünk a kalapodról, hiszen mondhatni, hogy védjegyeddé vált. Azt mondtad, hogy ledobod, ha te nyered a versenyt, ez viszont nem így lett. Most mit mondasz, mikor láthatunk nélküle? Lesz ilyen pillanat?

- /Nevet/ Az ország kalappal együtt ismert meg, már szinte ismertetőjegyemmé vált. Egyelőre nem veszem le, mert hozzám tartozik. Persze lehet, hogy valamikor az életben úgy gondolom, hogy megválok tőle...

- Egyébként van valami jelentősége, amiért kötődsz hozzá? Persze mindenkinek van valamilyen hóbortja, de nálad ez honnan jött?

- Igen, nálam ezek abszolút a sapkák és a kalapok. Sapkákat már kiskorom óta hordok, a kalapok kicsit később, egy-két éve jöttek az életembe, mert nem találtam olyat, ami jól állt volna. Most ráadásul bolond is lennék, ha nem viselném őket, mert van egy saját kalaptervezőm: olyat tervez nekem, amilyet szeretnék, így miért ne?

- Lehetőséget kaptam Magyarországtól és ezt igyekszem kihasználni. Szeretném bebizonyítani, hogy érdemes volt bizalmat szavazni nekem, és ez így is lesz. Szeretnék nagyon sokat dolgozni Magyarországon, de nem titkolom azt sem, hogyha lesz rá lehetőség, mivel nincsenek határok, szeretnék akár külföld felé is nyitni...

- Az egyik női magazin téged is jelölt az év legsármosabb férfija kategóriában. Mit szólsz ehhez? Szerinted van esélyed ilyen "riválisok" mellett?

- Nagyon meglepett, mert nem hittem, hogy engem bármilyen más jelölés érhet a zenei elismeréseimen kívül és mégis... Szavazás alapján dől el, kit hirdetnek ki győztesként, de nagyon szubjektív, hogy ki az év legsármosabb férfija. Mindenkinek mást jelenthet a sármosság. Majd kiderül...

- És szerinted a te sármod miben rejlik, mi fogja meg a nőket benned?

- Talán a kisugárzásom, ami tetszik a nőknek, s az embereknek. Talán érzik azt, hogy milyen ember vagyok: szerintem, akinek jó a lelke vagy, aki kiegyensúlyozott, többet tud magából sugározni kifelé. Én nem tartom magam szépfiúnak, de van valamilyen kisugárzásom, karizmám és lehet, hogy ez az, ami megfogja őket.

- Korábban felröppent egy pletyka a szerelmi életeddel kapcsolatban is, miszerint az RTL Klub egyik munkatársával közeli kapcsolatba kerültél. Ez igaz volt? Van most valaki melletted?

- Ez érdekes dolog. Azt hittem, hogy majd akkor fognak megtalálni ezek a pletykák, amikor már nagy sztár leszek és mindenféléről írnak majd. Fogalmam sincs, hogy honnan jöttek ezek a legendák... Szó sincs erről: nem jöttem össze senkivel az RTL Klubnál. A verseny alatt idő sem lett volna egy párkapcsolatra. Egyedül vagyok és próbálom kihasználni a most kapott lehetőséget, amelyre régóta vágytam. Kiegyensúlyozott és boldog vagyok így is.

- Nyilván nem is lenne egyszerű helyzetben a párod ebben az időszakban...

- Igen, és épp ezért nem kezdek bele olyan kapcsolatba, amiben tudom, hogy nem lehetek hiteles, vagyis nem tudok olyat nyújtani, amit megérdemelne a másik. Egyelőre koncentrálok az életemre, a karrieremre, a zenére és majd a többi alakul úgyis: aminek jönnie kell, az úgyis eljön.

- A jövődet, a karrieredet itthon, vagy akár külföldön is el tudod képzelni?- Lehetőséget kaptam Magyarországtól és ezt igyekszem kihasználni. Szeretném bebizonyítani, hogy érdemes volt bizalmat szavazni nekem, és ez így is lesz. Szeretnék nagyon sokat dolgozni Magyarországon, de nem titkolom azt sem, hogyha lesz rá lehetőség, mivel nincsenek határok, szeretnék akár külföld felé is nyitni..

Nikolas Amerika helyett itthon kezdett új életet

Épp válaszúthoz érkezett Takács Nikolas, amikor meglátta az X-Faktor reklámját. Miután két évig hiába próbált énekesként boldogulni, már Amerikába készült, szerencsét próbálni. Az X-Faktor megváltozatta az életét, most fellépésről fellépésre jár, dalokat válogat a lemezéhez és készül élete első önálló nagy koncertjére. Az első nagyobb gázsijából egy új órát vett és berendezte az albérletét.

-Állítólag Amerika helyett indultál el az X-Faktorban és most már lekésted a gépet.

-Valóban, arra a gépre már nem szállok fel. Nem volt munkám, s úgy gondoltam új életet kezdek Amerikában. Az X-Faktor viszont megváltoztatta az életemet, elindított az énekesi pályán…(Nikolas)

-Miért nem boldogultál az előző életedben?

- Amikor Galántáról átjöttem 2005-ben, felvettek a Kőbányai Zenei Stúdióba, de amikor elvégeztem, hiába próbáltam énekesként boldogulnak. Még zenekarom is volt, menedzser barátommal tucatnyi producernél próbálkoztunk, de úgy látszik, nem láttak bennem fantáziát. Már az albérletet sem tudtam fizetni, ezért azt gondoltam, kimegyek Amerikába és új életet kezdek. Akkor láttam az X-Faktor hirdetését, s azt még megpróbáltam. Életem legjobb döntése volt…(Nikolas)

- Mi volt az első, zenével kapcsolatos emléked, amire vissza tudsz emlékezni? Arra gondolok, mi volt például az első dal, amit kisgyerekként (tehát nem színpadon) énekeltél?
- Több dal is volt, amit dúdolgattam... az anyukámék viszonylag fiatalok, így az az időszak, amikor kicsi voltam, még funky-korszak volt, ők pedig nagyon sok funky zenét hallgattak. A Kool and the Gangnek volt egy Johanna című dala, és a Get Down on it, ezeknek próbáltam leírni a szövegét, és eldúdolni a dallamát.
- ... tehát akkor nem a Mókuska felmászott a fára - típusú gyermek dalocskákkal kezdted, hanem az akkoriban divatos funky dalokkal?
- (nevet)... igen, belevágtam, világslágerekkel kezdtem.
- Hogyan kerültél kapcsolatba a színpaddal, mikor léptél fel először?
- Kisgyerekként mindig azt játszottam, hogy a fésű a mikrofonom. Próbáltam énekelni, és közben remekül éreztem magam. Mindezt látta az egész család... 8 éves voltam, amikor otthon, Galántán elindult egy megyei tehetségkutató verseny, ahova anyukám benevezett engem. Igazából ő volt a kezdeményező. Igaz, nem kellett nagyon rábeszélni, hogy próbáljam meg, mert mindig nagyon jól éreztem magam, ha énekelhettem. Ez volt az első színpadi fellépésem élő zenekarral, és nagyon pozitív emlékeim vannak ezzel kapcsolatban. Ráadásul - hiszen ez egy verseny volt - még meg is nyertem.
- Szép kezdés.
- Igen, ez mindenképp jó löket volt arra, hogy érezzem, ez az, amivel foglalkozni szeretnék.
- Nem is volt lámpalázad?
- Dehogynem, persze, hogy volt, de a zene valahogy átsegített ezen. Amikor a színpadon álltam, és elkezdődtek az első hangok, már nem gondoltam arra, hogy jajj, most mennyien vannak, mennyien néznek, semmi nem számított, csak a zene.
- Konzervatóriumot végeztél, hegedű és klasszikus ének szakon. Hogyan igazoltál át innen a jazz és a funky stílusra?
- Nyolc éves voltam, amikor elkezdtem színpadon énekelni, ám ezzel párhuzamosan a szüleim beírattak egy zenei iskolába, ahol hegedülni tanultam. A hegedülés és az éneklés is az életem része volt sok-sok éven át. Szerintem a klasszikus zene az alap, abból indul ki minden. Ezért is gondoltuk, hogy jó lenne, ha először klasszikus zenét tanulnék, azzal foglalkoznék, és nyilván amellett hallgathatok mást is, amit egyébként szeretek. Aztán a Konziba felvételt nyertem, és klasszikus zenét tanultam hegedű szakon, orkeszterben játszottam, hangversenyeket, hegedűversenyeket játszottam. Mellette klasszikus opera éneket tanultam, ám idővel rájöttem, hogy bár nagyon szeretem az operát, és imádom Pavarottit, én nem leszek Pavarotti. Ettől kezdve pedig kevésbé érdekelt az egész. A klasszikus zene nagyon kötött, kottához kötött, és azt éreztem, jó lenne úgy énekelni, hogy érzem a dalt, a hangokat. Szerencsére Magyarországon van egy iskola, a Kőbányai Zenei Stúdió, ahol az egész világon elismert zenészek és művészek tanítanak, és ahol aztán tovább tanultam. Próbáltam magamévá tenni a jazzt, a popot, és gyakorlatilag mindent, ami nem klasszikus zene - és nagyon tetszett, hogy ezekben nincsenek kötöttségek.
-  Mi lett a tanítványaiddal lett, akikkel a verseny előtt foglalkoztál?
- Nagyon szeretném folytatni velük az órákat. Úgy gondolom, tudnék nekik segíteni. Négy emberről van szó, de sajnos egyetlen órát sem tudtam még velük foglalkozni. Megígértem nekik, hogy amint egy kicsit lecsitul ez az őrület, belövünk egy napot vagy egy időpontot, és folytatjuk ott, ahol abbahagytuk. Szeretek tanítani, pont azért, mert nem gondolom magamról, hogy hú mekkora tanár vagyok, hanem próbálom őket rávezetni azokra a dolgokra, amiket én tanultam. Rengeteg tanárom volt, Szlovákiából és Magyarországról is, és mindenkitől mást kaptam, ezt szeretném továbbadni nekik - így nem kell különböző tanárokhoz járniuk.
- Megváltoztatott az X-Faktorban eltöltött idő?
- Úgy gondolom, hogy emberileg egyáltalán nem. Talán csak abban, hogy önbizalmat kaptam a visszajelzések által. Már látom és érzem, hogy van rám igény, és van igény talán arra is, amit képviselek. Abban változtam, hogy végre merek olyan dolgokat csinálni, amit régebben nem mertem. Kilépek a színpadra, kommunikálok az emberekkel, és kiélem magam.
- Spirituálisan nyitottnak tartod magad? Hiszed, hogy mindennek most kellett megtörténnie veled?
- Igen, szoktam is mondogatni, hogy mindennek megvan az oka, és semmi sem történik véletlenül. Sokszor rádöbbenek az összefüggésekre, hogy mi, miért úgy történik, ahogy. Abban a pillanatban persze nem értem a miérteket, pláne, ha negatív dolog ér, de utána mindig rájövök, hogy cserébe kaptam ezt is, azt is, és hogy mennyire szerencsés vagyok, és hogy pont tavaly, ilyenkor kellett, hogy megtörténjen az, hogy végre felfigyelnek rám, és megismernek az emberek, hogy azzal foglalkozhatok, amit szeretek és megmutathatom, ami vagyok. Lehet, hogy ha korábban történt volna velem ez az egész, nem lett volna ilyen nagy sikerem, és nem tudtam volna magamból átadni mindazt, amit szerettem volna.
- Mit lehet tudni az új albumodról?
- Hamarosan megjelenik róla az első dalom. Már nagyon-nagyon közel van ez az időpont.
- Magyar nyelvű lesz?
- Igen, magyar lesz, de lesznek dalok angol nyelven is.
- Mekkora önrészed van bennük?
- Szerintem akkor lesz a legjobb egy dal, és csak akkor lesz olyan, amilyet én szeretnék, ha én is ott vagyok, tudok segíteni, és az ötleteimmel közreműködök. Szerencsés vagyok abból a szempontból, hogy zenét tanultam, zenészekkel voltam körülvéve, és jó kapcsolataim vannak. Kardos Norbikával írtuk közösen az első számot. Róla azt kell tudni, hogy nagyon jó zongorista, és igen tehetséges zeneszerző. Ő írta például a Lélekdonort, és Király Viktornak a dalokat. Sok minden kötődik a nevéhez. Nagyon régóta ismerem őt, korábban sokat zenéltünk együtt. Biztos vagyok benne, hogy jó lesz az album, mert csak olyan dalok lesznek a lemezen, amelyekben hiteles tudok lenni, és amelyek értékesek. Számomra nagyon fontos a minőség.
- Mennyi idő még a megjelenés?
- Csak akkor fog megjelenni, ha mindannyian elégedettek leszünk az összes számmal.
- Hogy tudod összeegyeztetni a számtalan fellépésedet és az utazást a stúdió munkával?
- Meg tudom oldani, épp tegnap voltam stúdióban.
- Budapesten?
- Igen.
- Mit lehet tudni a nagy koncertedről? Összefügg az új lemezed megjelenésével?
- Nem feltétlenül. Sok tényezője van. Tervezzük, de a pontos időpontot egyenlőre nem szeretném elmondani... olyan koncert lesz, amilyen talán még nem volt Magyarországon. Nagy zenekaros koncert, színpadi show-val... már nagyon várom.
- Nézed a rajongói oldalakat?
- A sajátomat szoktam.
- A facebookon és a neten egy csomó olyan Nikolas club van, amihez közöd sincs... igaz?
- Sajnos így van, és ezekbe nagyon sok ember belefut. Próbálom őket figyelmeztetni, de ez sokszor nem elég. Vannak a facebookon és a neten is a nevem alatt futó privát oldalak, több fan klub is van, de csak egy hivatalos van, a Nikolas Fan Club, amit egy barátom kezel.
- A fél ország szerelmes beléd, érthető, hogy sokan szeretnének a neved alatt szerelmes leveleket kapni.
- Ezzel semmi baj nincs addig, amíg a nevemben nem szédítik az embereket, és nem árulnak kalapokat.
- Egy személyes kérdés: anyukád süteményei közül melyek a kedvenceid?
- Nemrég voltam otthon, és anyukám csomagolt nekem hazai finomságokat. A túrós kalácsa világbajnok, azt nagyon szeretem, és túrós rétest, illetve a kakaós kalácsa a kedvencem.
- Ki a zenei példaképed?
- Több is van. Mindig a régi nagy énekesek voltak a példaképeim. Az egyik Luther Vandross, aki nagy ikon volt Amerikában, és akit a mai napig elismernek, és nagyon tisztelnek a művészek. Szakmailag a topon volt, eszméletlen jó énekes volt. Sosem játszotta meg magát, és mindig azt adta, ami volt. Nem lehetett megjátszani azt, amit ő a színpadon csinált. Jackónak is ő volt a kedvence.
- Őt is szereted?
- Igen, Jacksont is szeretem. Sajnos csak a halála után - sokszor van ez így - értettem meg az ő üzenetét. Nagyon nagy művész volt, nagyon tisztelem őt.
- Nemzetközi karrieren gondolkozol?
- Abszolút gondolkozom, pont azért, mert nincsenek határok, és nem lehet tudni, hátha a zeném, illetve ami vagyok, tetszhet külföldön is? Miért ne? Építjük a Szlovák és a Cseh piacot is, és próbáljuk lassan terelgetni a dolgokat Nyugat felé is. Remélem, majd összejön, és ott is megszeretik a zenémet, többek között ezért is készült el az első dalom angol nyelven is.

-Nagy rajongód vagyok, de tudtommal rajtam kívül már más is mondta neked, hogy "fekete" hangod van..

-Ez érdekel, ugyanis hozzád hasonlóan szeretett énektanárom, Kővári Jutis is szokta mondogatni, hogy "fekete" hangom van. Ez nekem borzasztóan jól esik, mert szerintem a színes bőrűek a legjobb énekesek, előadók, akárcsak az olaszok az opera műfaában. Végtelenül becsülöm és tisztelem a munkásságukat, boldoggá tesz, hogy az Istentől ezt az egyedi típusú hangszínt kaptam.

-A te lényedből pluszként árad a pozitív kisugárzás: a mosolyoddal, a tekinteteddel azonnal leveszed a lábáról a hallgatót, még mielőtt énekelni kezdenél. Ez a kettősség óriási adomány, nem csoda, hogy kismillió rajongód van. Három hónappal a verseny után mik a tapasztalataid??

-Azt tapasztalom, hogy az a vonal, ami elkezdődött az X Faktor idején, az szépen halad egyre feljebb és feljebb. Annak örülök a legjobban, hogy nemcsak Magyarországon járva, de Szlovákiában, sőt nemrég még Erdélyben is olyan szívmelengető fogadtatásban volt részem, hogy mindig elképedek, mennyire és mennyien szeretnek! Annyi a pozitív visszajelzés felém, hogy ezért érdemes csinálni, élni! Már sokszor megkérdezték, bánom-e hogy második lettem, én pedig csak azt tudom erre felelni: dehogyis! Sőt! Amit magam elé célul kitűztem, azt részben már elértem, és egyelőre a legjobb úton haladok. Sokat dolgozom, de hát ezt akartam! Hamarosan eljön a pillanat, amikor az első saját lemez, első saját koncert után kiderül: megtartottam-e  a rajongóimat, tetszik-e nekik továbbra is, amit csinálok?

-Mondanál konkrétumokat?

-Ha minden jól emgy, a koncertre májusban kerülhet sor. A lemez zenei anyaga már kész, "csupán" a dalszövegek hiányoznak. Több dal is van, amelyben tevékenyen részt vállalok, szövegírás illetve zenei ötletek révén. Egy feldolgozás kivételével valamennyi szám új, egyet teljes mértékben én "követtem el", Jávori Vilmos zseniális dzsesszdobos emlékére. Amikor ideköltöztem Vili bácsi volt az első mentorom, sokat segített felkarolt, bevezetett a popzenészek, dzsesszisták világába, minden zenei nagyságnak ő mutatott be. Másfél évig tudtunkegyütt zenélni, aztán sajnos nagyon beteg lett és igen fiatalon, 61 évesen eltávozott.  Ő igen sokat adott nekem a pályám indulásakor és valójában mind a mai napig folyamatosan ad. Vannak, akik olyan magas szinten, olyan szenvedéllyel űzik a hivatásukat, hogy se betegség, se más gondok nem számítanak nekik: Jávori Vilmos ilyen művész voln, örök hálával, szeretettel és tisztelettel gondolok rá.

-A szlovákiai Galántán születtél, öt éve élsz Budapersten. Nemrég otthon koncerteztél: a rokonok, régi barátok mondtak neked olyasmit, amit csak azok vehetnek észre, akik közelről ismernek?

-Nagy meglepetésben volt részem a galántai fellépésen, mivel megjelentek az öltözőmben azok közül öten, akikkel még általánosba jártam együtt, és akikkel tíz éve nem találkoztam! Kiderült, mennyire örülnek, hogy 25 éves koromra és jelenlegi helyzetemre tekintettel sem változtam semmit. Valaha minden iskolai rendezvényen szerepeltem, ezek az osztálytársaim pedig már akkor mondogatták: egy nap híres énekes leszek, de ne felejtsem el őket akkor sem. Most együtt örültünk a régi emlékek felidézésének, én pedig boldog voltam, hogy ugyanolyannak látnak, mint kamaszként. Több önbizalmat nyertem, de ez szükséges a színpadi léthez.

-Szüleid hozzászoktak már, hogy sztár lett a nagyobbik fiúkból?

-Ezt tőlük kellene megkérdezni, én ugyanis nem tudom, pontosan mit éreznek ezzel kapcsolatban. Azt láttam legutóbb rajtuk, hogy mosolyog a szemük, így feltehetően büszkék rám. Sajnos, most nem volt időnk leülni egy nagy beszélgetésre, mivel december 24-én aludtam utoljára a szülői házban. Koncertre, közönségtalálkozóra jöttek már, de hosszabb időt nem tudtunk együtt tölteni.

-Több éve leköltöztél nem csupán a szülői házból, de a szülőhazádból is: igényled a családod közelségét? Van honvágyad?

-Nagyon tudnak néha hiányozni a szüleim, az öcsém, még akkor is, ha nem nagy távolságra vannak! Viszont valahol jobb, hogy 2005 óta itt élek, hiszen így mind a családom, mind én megszoktuk a helyzetet. Siznte minden nap sms-ezünk, és hetente kétszer beszélünk telefonon. Kicsi koromban inkább apukámmal preferáltam, de később "anyás" lettem, és ez máig így van, annak dacára, hogy nagyon szeretem édesapámat. Tervezem hogy valamikor pár napra "ellógok", és meglepem pár repülőjeggyel őket, hogy négyesben vakációzzunk valahol messze.

-A hírek szerint vannak rajongók, akik mindenhová követnek...

-Vannak, akik igyekeznek minél több fellépésemen részt venni. Ők azt látják bennem, ami a színpadon vagyok, és nem próbálnak beférkőzni a magánszférámba. Ezért mindig örülök, ha felfedezem a tömegbn az ismerős arcokat. A legnagyobb közösségi portálon alakítottunk a nevemre egy fanklubot, összebarátkoztak, és például egymás között adogatják a transzparenseket. A koncerteken az első sorban állnak, velem együtt éneklik a dalaimat: ez nekem nagyon jó érzés!

-Jó természetű, barátságos srác vagy, de nincs terhedre a rajongói közeledés?

-Az emberek hajlamosak arra, hogy ne legyenek tekintettel másokra. Ők azt a képet látják, amit megismertek rólam a tévéből, és bár én tudom, hogy nem tartozik rájuk ha rossz kedvem van, ha szomorú vagy fáradt vagyok, de néha jó volna, ha az embert is meglátnák a rólam kialakított kép mögött. Bevallom: koncert előtt kell nekem legalább öt-tíz perc, amikor ráhangolódom az előttem álló műsorra. Ha ilyenkor dug valaki egy cetlit az orrom alá azzal, hogy írjam alá, hát akkor bizony nem vagyok túl boldog.

-Ha akad egy szabad napod, mivel töltöd kikapcsolódásként?

-Legtöbbször otthon punnyadok! Imádom a lakást, amiben most élek, ha tehetem, el sem mozdulok a kanapémról, ahol alszom, vagy jó kis filmeket nézek: újabban rákaptam a horrorra! Persze a zene is jelen van a pihenésben: néha odaülök a zongorához vagy hallgatok valamit. Sok minden érdekel,így akkor sem unatkozom, ha egyedül vagyok. Nem tartom kizártnak, hogy diplomát szerezzek, de hogy miből, azt még nem tudom. Az biztos, ha egyszer megadatna, szívesen lennék saját márkával ellátott ruhacég tulajdonos, persze különös tekintettel a kalapokra...

-Beszélgetésünk elején mondtam neked, mennyire barátságosnak tűnsz, árad belőled a pozitív életérzés. Tanúsíthatom, hogy csakugyan ilyen srác vagy, de azért nyugtass meg mindenkit, hogy van egy-két rossz tulajdonságod is...

-Nekem is vannak hibáim, például hangulatemberként különböző ideig tart nálam, meddig szomorít el valami. Nem bírom a kétszínűséget, az álszeretetet, az álszerntséged, és az is fel tud bőszíteni, ha valaki nincs tekintettel a másikra. Az, ami lejön rólam, az tényleg én vagyok, nem tudok színészkedni!

-Van úgy, hogy nem az profitál a legtöbbet, aki az első helyen végzett. Amikor nem a nevedet mondták ki győztesként a döntőben, és összeölelkeztetek Vastag Csabával, nem látszott rajtad, hogy csalódott lennél, sőt! Olyan angyali derűvel mosolyogtál, mintha te nyertél volna...

-Nem voltam csalódott, mert elértem, amit akartam: a végső döntőbe akartam bejutni, ez pedig sikerült. Azóta egyfolytában dolgozom, de hogy mit hoz számomra az élet, nem tudhatom. Remélem, sokra viszem még, és egy, három, de akár húsz év múlva is lesz valaki, aki riportot készít velem, és én pedig sikeres énekesként válaszolgathatok a kérdéseire...  (FORRÁS: Sorry magazin)

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat